Tündérem oldala...

Mindig ébredj mellettem,
Nézz rám úgy, hogy érezzem,

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

 

 

KatHa egyszer cserbenhagy a képzelet és utam folytatni már nem lehet,
Szétszórom, könnyű szívvell mindenem, ha Te ott leszel velem.
Ha egyszer én is arra ébredek, az élet azt üzeni: "ég veled!"
"Köszönök mindent" én majd azt felelem, ha Te ott leszel velem.
Én voltam az, aki sohasem kért, fizettem becsülettel mindenemért.
Érdemes volt-e mindez, nem kérdezem, ha Te ott leszel velem.
Ha földre hullanak a büszke sasok és mindent legyőznek a vad démonok,
Nem hajtom akkor sem le én a fejem, ha Te ott leszel velem.
Rossz voltam néha és eltévedtem, bántottam azokat, akiket szerettem

ítalán a bűneimet sem szégyellem, ha Te ott leszel velem.
Ha minden szép pillanat messzire száll, ha minden óra végleg körbejár,
Az elmúlt perceket én nem keresem, ha Te ott leszel velem.

Elherdált évekből, magányból, csendekből úgy lobban fel, hogy örökké tartson.
A Szabadság rabja a bilincset várta, mely átölel.
Megfakult színekből, céltalan percekből úgy lobbant fel, hogy örökké tartson.
Mindentől távol, a tegnaptól-mától a szívemben.

Talán majd nem felejtik néhány dalom, talán majd megmarad pár gondolatom,
A Halál sötét csendjét nem rettegem, ha Te ott leszel velem.
Nem mondtam rajtad kívül senkinek sem, miért is mondtam volna nem éreztem,
Utolsó szavam legyen a "szerelem", ha Te ott leszel velem.
tints id a szöveg módosításához.

 Míg vagyok e világban
Vigyázok én reád
Míg emelem a lábam
Mutatok jó példát…

Míg mozdulhatok egyet
Szorítom a kezed
Megmentünk sok lelket
Mielőtt elmegyek…

Míg szóra nyílik a szám
Meg is szólítalak
Nézd meg könnyes orcám…
Neked mit tartogat…

Míg adhatok egy mosolyt
Nincsen semmi veszve
Szívem rég kóborol
Két szemed keresve…

Míg van bennem szeretet
Benned is felébred
Úgy várom a percet
…Tartogattam Néked…

 

Nézd, milyen szép az éjjel, Ránk köszönt csillagfénnyel, A Hold mily fényesen ragyog És én oly boldog vagyok. Jöjj, ne félj, senki se lát, Bújj hozzám, ölelj át!

Két fénylő szemed látom, Oly szép ez, mint egy álom. Jöjj, semmitől se félj! S ha majd elmúlik az éj Én itt maradok Veled, Nyújtsd hát a két kezed!

Oly régen kerestelek, kutattalak, Nem tudtam merre kell indulnom Ahhoz, hogy valahol Végre majd megtaláljalak.

Nézd, közeleg a hajnal, Ránk köszönt madárdallal, A Nap is lassan ébred már És minket együtt talál. Jöjj, ne félj, senki se lát, Bújj hozzám és ölelj át!

 

 Engedj közelebb, engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet!
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad!

Jártam arra feléd, nem is tudtál róla
Kértem az Istentől egy mosolyt az arcodra
Láttam a könnyeid, mikor megbántódtál
Mikor hánykolódtál, strázsáltam álmodnál

Jártam arrafelé, hol napjaidat éled
Mit hozhat holnapod néha nagyon féled
Jól tudom, hogy mi bánt, hisz sokszor eléd mentem
Szíved mély bánatát mindig megéreztem

Arra jártam tegnap, nem is vettél észre
Te már nem emlékszel a lélekszenvedélyre
Amivel születtél a kezdetek kezdetén
Amikor még hittél a sorsod legelején

Szeretnék elmenni, újra arra járni
Amerre most is élsz, perceid vigyázni
Bármerre elmennék, mindegy milyen messze
Vinnék egy lágy mosolyt, mi mindig veled lenne

Minden napon távol, olyan messze megyek
Hogy néha beszélgessek, leülhessek veled
De Te mindig rohansz, elsietsz mellettem
Sok varázs elillan az eltűnő percekben…

Arra járok tudod, megint megkereslek
Egyszer találkozunk, s többé nem feledlek
Valahol Te is vársz, a tegnapban, a mában…
Emlékezni fogsz rám,…hogy egyszer arra jártam…